Radnóczi Kinga
Zentai Csaba villamosság
Oltvai Tamás gépészet
Octogon
A városi szövet organikusan fejlődik. A település kijelölésre kerül véletlenül és magától értetődően vagy erős szándék hatására. Vízhez telepszik, amin közlekedni vagy fuvarozni lehet, utak mentén, ahol kereskedni vagy szállítani kell. Utcákat, házakat épít, először keveset. Fél, városfallal veszi körbe magát. Ha a fejlődés lehetősége benne van, akkor terjeszkedik. Egy idő után elfelejti azt, hogy valaha védekeznie kellett, eltünteti városfalait, néha meghagy egy-egy bástyát mutatóba. Ahogy nő a sűrűség, kezd emelkedni a szintek száma. Az új jövevények néha megeszik a kis házakat, mellé vagy fölé épülnek, néha eltörlik a föld színéről. S ekkor a régi épületnek csak a hűlt helye marad, egy lenyomat egy tűzfalon, egy macskalépcső cikk-cakkja, egy kacskaringós kémény füstcső kormos lenyomata.
A Szondi utcai telek egy foghíj volt, a hiány egy sűrű szövetben. Sarokhelyzetére nézve kiemelt fontosságú, mégis befejezetlen utcakép. A feladatunk egy apartmanház tervezése volt, mely kitölti a városi rést, továbbépíti a hiányos szövetet, ahogy a tetris elemei kitöltik a felkínált kontúrt, néha rosszul, néha jól. Valami ilyesmi történt itt is. Három tömb nyitott közlekedőkkel, tartószerkezetileg és esztétikailag is három lakótorony.
A szín és anyagválasztás szándékoltam eltér a historizáló környezettől. A fekete és napsárga erős kontrasztot ad, az ugrabugrálás a tűzterjedés elleni előírások adta játék lenyomatai. A tégla örök érvényű építőanyag, itt viszont csak burkolat, díszítés, hangulat, ezért elkezd furcsán viselkedni, néha irányt vált, néha nem használ áthidalót, máskor nem fordul be sarkokon. Az egész beépítés egy játék, egy absztrakt magastetős múltidéző idegen a lehámlott vakolatú belvárosi valóságban.
