
A historizáló belvároshoz való kortárs alkalmazkodás állandó és megoldhatatlan problémát jelent annak a tervezőnek, aki a városi szövetben szeretne új elemet elhelyezni. Felmerülő kérdések az elmúlt 100 évben az építési módban és díszítő ízlésben történt változásokhoz való igazodás, az igényelt kisebb belmagasságok, a lakások funkcionális elrendezésének átalakulása.



Tervünkben tömegében, magasságában és beépítésében alkalmazkodtunk az utcafronti házak beépítéséhez, de tesszük ezt kortárs eszközökkel és attitűddel. A beépítést szellős elrendezéssel két tömbre bontottuk, így minden lakásnak két használható homlokzata lett, a középfolyosós elrendezést nem erőltettük, noha természetesen a m2 maximalizálásnak ez lehetne a legjobb eszköze, de helyette inkább harmóniára törekedtünk a maximális alapterület és az élhető és barátságos terek tekintetében.




