
A meglévő épület a föléépítéssel egyező új arculatot kap. A melléépítést egységes anyaghasználattal, de mégis markánsan elkülönülve képzeljük el a régi háztól. Ennek oka, hogy a már részben átalakult, lecserélt nyílászárókkal és vakolatdíszekkel rendelkező épületet nem tartjuk követendő építészeti formálásnak. Sokkal inkább rokonítanánk a beépítést a Millenáris környező épületeinek anyaghasználatához és formavilágához, de mégis valamilyen játékossággal, jelen esetben az ablakok és erkélyek szabadabb kezelésével utalva a lakófunkció okozta különbségre.


Azonos formavilággal és anyaghasználattal rendelkezik más, új építésű társasház is a közvetlen szomszédságban. A fent említett homlokzati mozgalmasság a tetőfelépítményeken is folytatódik, s a megrendelői igényként felmerült nagyobb belmagasságú nappalik elkezdenek karakteres épülettömegként viselkedni a szomszédos leendő tetőfelépítménnyel azonosan az utcafronttól hátrahúzva, majd a sarkon pedig a sarokfelépítményt kifuttattuk a homlokzatra, jelezve ezzel az épületrész kitüntetett helyzetét.

