A helyszín a Széchenyi-hegy teteje, Normafa mellett, a hatalmas, lejtős telek aljában a fogaskerekű nyikorgása, a telken valószerűtlenül magas fenyők sokasága, a kertben egy kőmedve egy medence szélén szomorkodik. Az Év Háza díj után egy nagy útépítő mérnök-cégvezetője keresett meg minket a Normafa alatti telek beépítésével.
Levéltári kutatás után kiderült, hogy a területen egy az előző rendszerben elbontott gyönyörű romantikus villa állt, melyet Wünsch Róbert mérnök épített, akinek a Földalatti Vasút építményeit, így a Városligetben található Nádor-hidat is köszönhetjük, mely az ország első vasbeton hídja volt. A telek újra egy karakteres építőmérnökre szállt, aki ugyanígy otthonát akarta megvalósítani itt. Az L-alakú épület elfordul az utca felől és nyit a kilátás felé, kerülgeti a telken található egészséges fenyőerdőt, melyet mindenképp meg szerettünk volna tartani. A pincében garázs és kertkapcsolatos vendéglakás kapott helyett, a teljes földszint vagy a kert felől emelet a piano nobile gondolatát követve csak a társasági élet és a vendéglátás helyszíne, az emeleten pedig lakosztályok kaptak helyet.
Itt alkalmazhattunk először kézi vetésű belga téglaburkolatot, s főhajtásként a nálunk magasabb téglakultúra előtt a bejárati épületrészt kifordított álló habarcstáskás tégla felületként alakítottuk ki. Kézműves minőségű nagyméretű villaépület épült meg, izgalmas folyamat volt a tervezés és kivitelezés is.
