Virágvölgy egy különleges területe Budakeszinek. A természet közelsége, a turistaútra vetülő napsugarak fénye a faleveleken, a település sváb múltjában még prosperáló volt kertvendéglők máig visszhangzó ricsaja, a Kossuth utca végének épségben megmaradt házsora, a közeli, de innen mégsem látható gyermekvasút sípolásának átszűrődése a kertekre nyomuló hatalmas tölgyfák levelei között, mind-mind megfejtendő kis csodák az itt lakók számára. A Korányi szanatórium 1901 októberére készül el, majd divatossá válik a turizmus mellett az egészségturizmus is, s úgy alakul, hogy a Virágvölgy utcai házsoron több, jellemzően izraelita tulajdonú épület épült. A sarki épületben imaház is működött, sőt sakter is az izraelita vendégek kiszolgálására. Az általunk felújított épület ebben az időszakban, hasonló háttérrel épülhetett.
A házat díszítéseitől megfosztva találtuk, új osztású ablakokkal, repedezett vályog és kőfalakkal, elvadult kerttel, leszakadó félben lévő csapos gerenda födémmel. A feladat egy sosemvolt álom megvalósítása volt, melyhez az inspirációt a helyi védett házak felméréséből merítettük. Új-régi utcai homlokzatot kapott a ház, a kitalált homlokzat díszítése csak festve van, jelezve nem eredetiségét, minden egyéb elem modern építészeti eszközökkel készült. Az orvos és tanár építtetővel sok mulatságos, néha izzadságszagú percet megéltünk. Voltak pingvinek, eurojackpot, csúnyán beszélő rokonok, golyózó aneszteziológusok, felépülő majd lebomló gipszkarton falak, lebegő lépcsők, tükörtojás formájú fénykémények és még rengeteg minden. A megbízók bizalma azóta barátságba fordult, közben a régi ház megtelt élettel, gyerekekkel, kedvességgel. Köszönet ezért a kalandért Zsuzsinak és Gergőnek.
